Nemrég a faágas barátainknál jártunk, hogy bemutassuk, mi miket találtunk ki a Tanoda programba. (Képek a délutánról.)
Mint Környezeti Munkacsoport (értsd: K. M. = ZöFi) próbálunk majd figyelni a fenntarthatóságra, és globális nevelés foglalkozásokat fogunk szervezni egy éven keresztül. Terveink szerint az első fél évben elméleti program zajlana, amikor a gyerekekkel nem-formális, kooperatív módszerekkel dolgoznánk fel a globális problémákat, majd gyakorlati képzés következik, amikor már "élesben" próbálnánk ki magunkat: mondjuk szemetet szednénk, megnéznénk, hogy milyen módokon dolgozzák fel a szelektíven összegyűjtött hulladékot, vagy csak kirándulnánk egyet biciklivel.
Az elméleti program tervezett időpontjai és témái:
Június 20 Mi az a globalizáció? Bevezető a globális folyamatok megértéséhez és feldolgozásához
Július 4 Helyünk a globális világban. Globális problémák együttes áttekintése
Július 18 Hétköznapi fogyasztásaink I. Az ökológiai lábnyom
Augusztus 1 Hétköznapi fogyasztásaink II. Menő cuccok
Augusztus 15 Szegénység a világban
Augusztus 29 Filmek az eddig érintett témákban
Szeptember 12 Jogaink! Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozatának feldolgozása
Szeptember 26 Emberi jogi kaszinó. Az Emberség Erejével Alapítvánnyal közös program
Október 10 Sokszínű világ. Kulturális sokszínűséget bemutató foglalkozás
Október 24 A megmenthető környezet. Fenntartható fejlesztéssel kapcsolatos foglalkozás
November 7 Filmek emberi jogokat érintő témákban
November 21 Az elméleti program lezárása, tervek közös készítése, munkacsoportok megalakítása
Minden program az adott napon 14 órától 16 óráig tart.
Cím: Faág Baráti Kör, Hunyadi utca 54.
2009. május 19., kedd
2009. május 6., szerda
Jamaica a jamaicaiaké
Örömmel vettük, hogy örömmel vették a Batta Dem szervezői a ZöFi Pécs megjelenését egy újabb fesztiválon, rögvest a PEN után. Bizony mi egy ilyen alakulat vagyunk, ami – energiát, s alvásigényt nem kímélve – egyik fesztiválról ugrik a másikra. Öko-igét terjesztve! Az ingyen belépőnek persze az egészhez semmi köze! S különben is az vesse az elsőt, aki a kellemeset a hasznossal még soha.
Miután megoldottuk az olyan problémákat, mint pl. hogy bizonyos honlapok a Zöld Fiatalokból Föld Fiatalokat gyártottak már neki is eshettünk az ötletelésnek, mivel is örvendeztessük meg a sok-sok Raszta Ferit. Elsősorban valami franyó játékra gondoltunk, ami Az Identitás-játék néven került végül a boltok polcaira.
A lényeg az volt, hogy különböző nyakba akasztható kis táblácskákat kellet húzni álá zsákbaidentitás, majd a táblán szereplő fogalomnak megfelelően viselkedni és meglelni identitásunk párját a fesztiválozók közt. Lelkiekben fel voltam készülve, hogy jó párszor elhangzik majd a –„Húzz egyet! –„HÚÚÚÚÚ!” párbeszéd. Ehhez képest csak egyszer zajlott le ilyen diskurzus, akkor is olyan ember húzott, aki nem húzott. Járt érte jutalomba a csokis keksz! Természetesen a ZöFi sem maradt ki a mókából! Eléggé vicces volt mikor egy törékeny aktivista leánykánk gégemikrofonszerűen közölte: „Én vagyok az apád!”(Dart Vader), vagy mikor Stan (South Park) alakjában manóhangon vígan káromkodhattam . Valamint, hogy a személyes favoritomat is megemlítsem, ezúton küldök egy maxriszpekt-et Nyírinek, aki egész este „cigány” volt. Ergo mindenkinek ő lehetett volna párja. Jó mulatság volt. Az emberek kajálták! Egy idő után az értékesebbnél értékesebb ajándékok már nem is tűntek csábítónak, a szemek előtt a játék öröme lebegett. S végeredményben ez volt a mi zsoldunk is.
Azért a második napot mégis az ajándékok után gyártásával kellett kezdeni. Hiszen elég kelendőek voltak, s mert előző este az ellenségereje lelkesedésében, hogy megtalálta identitása párját, kilöttyenő ser italával megsemmisítette a kitűzők egy részét. Amíg a koncertek kezdetét vártuk csattogtak az ollók, szigeteltek a szalagok, ragadtak a ragasztók és filceztek a filcek a mi s az Emberség Erejével kezeiben. Készültek a Tetra-pack pénztárcák, tűző nélküli kitűzők és teás tasak pillangók. A személyes ismeretségeken túl is mindig csíptem Emberségéket, úgyhogy külön öröm volt, hogy a Public-Art projectünk után újra együtt dolgozhattunk és mulathattunk.
Pár szót ejtek a muzsikáról is, mivel mindannyian tudjátok, hogy élek halok a reggae zenéért. Nos, ennek jegyében már napokkal korábban olyan bandákkal hangoltam, mint a E. N. T. vagy a Blut für Blut. Reggae partikon mindig viccesnek találom, mikor magyar énekezők énekeznek angolul, jamaicai akcentussal. Ez itt sem volt másként, sőt! Szerintem elég markáns kontrasztot nyújtott a főbanda és a bemelegítő társulatok zenéje illetve hangzása. A jamaicaiak mellett a többiek olyanok voltak, hogy… Félre értés ne essék nem rosszak, csak nagyon más félék. A magyar reggae olyan, mintha nem reggae lenne, hanem az, amit reggaenek, vagy amilyennek a reggaet gondoljuk itt Európa szívében. Ha értenék hozzá azt mondanám, egyedi íze van. Benne van a magyarság tengerérzése. Multi a kulti, nincs ezen mit tagadni vagy szégyellni.
Mint a címben is utaltam rá, Jamaica a jamaicaiaké, és az angol nyelvük is. A kutya nem értett egy szót sem az átkötő szövegekből, akár azt is mondhatta az énekes bácsi: „Tibikém, leugorjak holnap tejért?” A publikum rögtön mondta is: „YEEEEEEEEE”, „Jól van, akkor leugrok, ha nem esik.” „YEEEEEEEEEEE”. Szóval ilyen volt a hangulat. Remek! Még én is roptam egy kicsit, mert ropni jó.
Apropó ropó, csütörtökön a Zöldben nyitott ZöFi gyüli 18:00-tól, gyertek, mert jó lesz! Legalább olyan családias és frenetikusan vidám, mint a Batta Dem volt! Píszördög!
Szilkó
Képek és még képek
Miután megoldottuk az olyan problémákat, mint pl. hogy bizonyos honlapok a Zöld Fiatalokból Föld Fiatalokat gyártottak már neki is eshettünk az ötletelésnek, mivel is örvendeztessük meg a sok-sok Raszta Ferit. Elsősorban valami franyó játékra gondoltunk, ami Az Identitás-játék néven került végül a boltok polcaira.
A lényeg az volt, hogy különböző nyakba akasztható kis táblácskákat kellet húzni álá zsákbaidentitás, majd a táblán szereplő fogalomnak megfelelően viselkedni és meglelni identitásunk párját a fesztiválozók közt. Lelkiekben fel voltam készülve, hogy jó párszor elhangzik majd a –„Húzz egyet! –„HÚÚÚÚÚ!” párbeszéd. Ehhez képest csak egyszer zajlott le ilyen diskurzus, akkor is olyan ember húzott, aki nem húzott. Járt érte jutalomba a csokis keksz! Természetesen a ZöFi sem maradt ki a mókából! Eléggé vicces volt mikor egy törékeny aktivista leánykánk gégemikrofonszerűen közölte: „Én vagyok az apád!”(Dart Vader), vagy mikor Stan (South Park) alakjában manóhangon vígan káromkodhattam . Valamint, hogy a személyes favoritomat is megemlítsem, ezúton küldök egy maxriszpekt-et Nyírinek, aki egész este „cigány” volt. Ergo mindenkinek ő lehetett volna párja. Jó mulatság volt. Az emberek kajálták! Egy idő után az értékesebbnél értékesebb ajándékok már nem is tűntek csábítónak, a szemek előtt a játék öröme lebegett. S végeredményben ez volt a mi zsoldunk is.
Azért a második napot mégis az ajándékok után gyártásával kellett kezdeni. Hiszen elég kelendőek voltak, s mert előző este az ellenségereje lelkesedésében, hogy megtalálta identitása párját, kilöttyenő ser italával megsemmisítette a kitűzők egy részét. Amíg a koncertek kezdetét vártuk csattogtak az ollók, szigeteltek a szalagok, ragadtak a ragasztók és filceztek a filcek a mi s az Emberség Erejével kezeiben. Készültek a Tetra-pack pénztárcák, tűző nélküli kitűzők és teás tasak pillangók. A személyes ismeretségeken túl is mindig csíptem Emberségéket, úgyhogy külön öröm volt, hogy a Public-Art projectünk után újra együtt dolgozhattunk és mulathattunk.
Pár szót ejtek a muzsikáról is, mivel mindannyian tudjátok, hogy élek halok a reggae zenéért. Nos, ennek jegyében már napokkal korábban olyan bandákkal hangoltam, mint a E. N. T. vagy a Blut für Blut. Reggae partikon mindig viccesnek találom, mikor magyar énekezők énekeznek angolul, jamaicai akcentussal. Ez itt sem volt másként, sőt! Szerintem elég markáns kontrasztot nyújtott a főbanda és a bemelegítő társulatok zenéje illetve hangzása. A jamaicaiak mellett a többiek olyanok voltak, hogy… Félre értés ne essék nem rosszak, csak nagyon más félék. A magyar reggae olyan, mintha nem reggae lenne, hanem az, amit reggaenek, vagy amilyennek a reggaet gondoljuk itt Európa szívében. Ha értenék hozzá azt mondanám, egyedi íze van. Benne van a magyarság tengerérzése. Multi a kulti, nincs ezen mit tagadni vagy szégyellni.Mint a címben is utaltam rá, Jamaica a jamaicaiaké, és az angol nyelvük is. A kutya nem értett egy szót sem az átkötő szövegekből, akár azt is mondhatta az énekes bácsi: „Tibikém, leugorjak holnap tejért?” A publikum rögtön mondta is: „YEEEEEEEEE”, „Jól van, akkor leugrok, ha nem esik.” „YEEEEEEEEEEE”. Szóval ilyen volt a hangulat. Remek! Még én is roptam egy kicsit, mert ropni jó.
Apropó ropó, csütörtökön a Zöldben nyitott ZöFi gyüli 18:00-tól, gyertek, mert jó lesz! Legalább olyan családias és frenetikusan vidám, mint a Batta Dem volt! Píszördög!
Szilkó
Képek és még képek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
