2008. december 18., csütörtök

Aktivisták az egyetemeken – Angliában és itthon

Két lelkes, kíváncsi és nagyon szerencsés lány (Schnierer Katalin és Kollár Zsuzsanna) járhatta meg a Védegylet jóvoltából a birminghami Shared Planet konferenciát, melyet 2008. november 21. és 23. között rendeztek meg. A rendezvényt megelőzően a lányok egy oxfordi expedíció keretében a szervezőkkel, azaz a People & Planet névre hallgató angol diákszervezettel is megismerkedtek.

A rendezvény előtt három nappal érkeztem a People & Planet székhelyére, egyrészt, hogy a vendéglátásért cserébe egy kicsit segítsek az előkészületekben, másrészt, hogy jobban megismerhessem a szervezetet. Zsuzsa egy nappal később csatlakozott hozzám. A People & Planet – ahogy azt már korábban is sejtettem, és amiért mindenképpen közelebbről is meg szerettem volna ismerni őket – zseniális. Kb. negyven éve működik és hatalmas. Óvva is intettek egyből, hogy eszünkbe ne jusson, hogy egyből ilyen nagyra törjünk, hisz ehhez idő kell: még Angliában is 40 év…



Bár még sok mindent nem értek, nekem úgy tűnik, a P&P egy ernyőszervezet – vagy valami nagyon hasonló. Egyrészt már létező egyetemi csoportok csatlakoznak hozzájuk (hol 100%-osan, hol egy-egy kampány erejéig), illetve segítik új csoportok kialakulását is. Hatalmas méretüknél fogva képzéseket, kézikönyveket, segítő kezet nyújtanak az új kezdeményezésekhez, illetve még millió mással foglalkoznak. Többek között évente megrendezik a Shared Planet konferenciát, ahol az ő jelenlegi és volt aktivistái gyűlnek össze az Egyesült Királyság legkülönbözőbb pontjairól, hogy tanuljanak, motivációt gyűjtsenek, ismerkedjenek és mulassanak. A szervezet méreteit szemléltethetjük azzal is, hogy az idei konferencián több mint 800 fő jelent meg!

Évente több kampányt dolgoznak ki, melyeket az adott évi fórumukon vitatnak meg – mivel ez egy teljes egészében demokratikus szervezet. Itt aztán eldől, mire költik majd a pénzüket, abban az évben milyen akciókat támogatnak majd. Számítanak a csoportok kreativitására, a legvadabb helyi akciókra, illetve támogatják őket kampánycsomagokkal, szóróanyagokkal, kézikönyvekkel és tanácsokkal.



Talán a legérdekesebb kampányuk a Go Green elnevezésű, mely az oktatási intézmények ökológiai lábnyomát hivatott csökkenteni. A kampány tippeket ad a hallgatóknak, hogyan gyakorolhatnak leghatékonyabban nyomást a döntéshozókra. Külön kiemelendő a Green League elnevezésű lista, mely számos szempont alapján rangsorolja az egyetemeket, az alapján, hogy mennyire zöldek. Mivel a rangsor kellő nyilvánosságot kapott, az általa gyakorolt nyomás segítségével már egy év alatt igen komoly eredményeket érhetett el a szervezet az oktatás „zöldítésében".

Az út számomra rendkívül hasznosnak bizonyult, és még hasznosabb lehet, ha a nyári, képzésekkel teli, szűkebb körű Summer Gathering-jükre is eljuthatok. Nagyon sokat tanultam arról, hogyan is fest egy jól működő szervezet és mekkora ereje lehet. Nagyon szeretném, ha létrejöhetne egy olyan kapcsolat hazánk és az angol szervezet között, melynek segítségével a magyar zöld diákszervezetek is megerősödhetnek, illetve elszaporodhatnak! Nekem úgy tűnt, az angolok rendkívül nyitottak ebben, és remélhetőleg itthon sem lesz hiány lelkesedésben, valamint további segítő kezekre talál a kezdeményezés.

2008. december 11., csütörtök

Klímaébresztő beszámolók

Az alábbiakban olvashattok a Klímaébresztő filmhét pécsi és mohácsi tapasztalatairól.
Forrás: www.klimaebreszto.net

Pécsi első vetítés - EKF központ

A tanulságok levonása még folyamatban. Érdekes délután volt. A film tetszett (Katrina gyermekei), de azt követően a témáról alig beszélgettünk - az aktivista lét, és a kis szervezetek működési nehézségeiről annál inkább. Az oka:
jelen volt 6 fő ZöFis (Zöld Fiatalok Pécs), akik gyakorlatilag szervezők voltak, egy fő, Bubu, aki a helyet szervezte, és egy érdeklődő gimnazista lány.

A rendezvény sikeresnek ezen okból ugyan nem mondható, mégis több szempontból is hasznosnak bizonyult:
- A megfeszített reklámtevékenységünk sokat nem ért, hisz az egyetlen érdeklődő a Pécsi Est hirdetésére érkezett.
- Valószínűleg sokat számít, hogy esett az eső.
- Az egyetlen vendégünk nagyon lelkes, már hosszú évek óta érdeklődik a téma iránt, látszott, hogy felkavarta. Reméljük, hogy végre megtalálja a helyét a ZöFiben, vagy más szevezetben. Ha így lesz, már ezért megérte szerintem.
- A ZöFi és Bubu beszélgetése is igen tanulságos volt a szervezet jövőjét illetően, hisz Bubu nagyon sokat tud a civil szervezetek működéséről.

Emellett egy nagyon fontos levelező listára csak ma reggel sikerült eljuttatnunk az üzenetünket, úgyhogy most kíváncsian várjuk, annak meglesz-e a foganatja. Illetve, a Pécs TV megjelent a helyszínen - talán az ő beszámolójuk is segít majd. Szerdán pedig rádiós beszélgetés is lesz a Csészényi Éterből.

Pécsi második vetítés - Nevkó


A marketing csődje. A Nevkóban, azaz egy hatalmas, kertvárosi művházban azt mondták a telefonban, hogy már kiplakátoltak. Így is történt. A fekete-fehér A4-es plakátok azonban még nekem sem tűntek fel, pedig én direkt kerestem őket. Nem is feltűnő, és minden apró rajta. Egybefolyik, beleolvad a falba, meg az őt körülvevő plakátrengetegbe. Az eredmény: 0 vendég.

Mondhatni totális csőd, de azért néhány dolog mégis boldogít. A tegnapi lány újra eljött, tehát NAGYON lelkes, ami szuper! Plusz elkeseredettségünkben sikerült levadásznunk egy ártatlan internetező srácot is, hogy nézze meg velünk a filmet, ami egyébként szuper volt. A külvárosok végnapjai. Elég hosszú, de annyira sok szempontból közelíti meg a témát, hogy a végére válik csak igazán érdekessé. Nekem nagyon tetszett – főleg, hogy már egy ideje foglalkoztat, és ZAVAR a téma.

Egy tanulságot is levontunk. A kultúrházzal szemben áll egy hatalmas kollégium. Ha ez tudtuk volna, és ha ismernénk ott néhány tanárt, azok tutira el tudtak volna rángatni egy-egy diákot a vetítésre. Így is megpróbálkoztunk, ingyenmozit ígértünk, ami még tulajdonképpen tetszett is volna nekik, csak aztán a dokumentumfilm kifejezéstől már elijedtek. A környéken ácsorgó tanárnő viszont sajnálta, hogy nem tudott róla. „Biztosan sokakat érdekelt volna.”

Kár-kár. Mi csak állunk értetlenül, és el sem tudjuk képzelni, hogyan lehetne kirángatni az embereket a melegből, a TV és a videójáték elől. Hozzáteszem, a helyi bevásárlóközpont aznap is tele volt még zárás előtt két perccel is…

Pécsi 3. vetítés - Istenkút

Harmadik, csütörtöki vetítésünk egy kicsit növelte az önbizalmunkat, de túlzásokba azért most sem estünk. Tulajdonképpen a legjobb pillanatban még rekordot is döntöttünk 10 nézővel! Igaz, mindezt csupán a közösségi ház lelkes szervezőinek (Peták Péter, Knyihár Éva) köszönhettük, akiknek barátaik, családtagjaik, illetve zömében a Civilek a Mecsekért egyesület tagjai jöttek el. A mi marketingtevékenységünk, a rengeteg plakát, e-mail és a két rádiós szereplés tehát tulajdonképpen semmit sem ért.

A vetítéseket követően igazából azt a következtetést sikerült levonnunk, hogy nem meghívni érdemes az embereket, hanem egész egyszerűen az orruk alá kell dugni a filmet, vagy kényszeríteni kell őket. Máshogy nem érdemes. Leadni órán, vagy benyomni egyetemi szünetekben a kivetítőn, vagy leadni a TV-ben. Mert az emberek igazából otthon szeretnek filmet nézni. Ennek kapcsán felmerült még az az ötlet is, hogy Internetre fel lehetne tölteni a filmeket különböző Torrent és egyéb letöltős oldalakra, amit aztán mindenki ajánlhatna ismerőseinek. Támaszkodhatna mindez a személyes reklámra, vagy valami gerillaakcióra, amihez már tényleg nem értek. Ami tilos az úgyis sokszor vonzóbb.

Pécs - Nevkó, szombat

A hétvégi időpont, a hideg, az eső és a (számunkra) eldugott helyszín ellenére elég vegyes kis társaság gyűlt össze a „Ki ölte meg az elektromos autót?” című film vetítésére. Volt itt általános iskolás, egyetemista, előkészítős és nagypapa is. Külön öröm volt, hogy olyanok is csatlakoztak a filmnézőkhöz, kik egész más okból voltak a közösségi házban.

A film alatt sokszor kaptak fejükhöz a nézők, hiszen számos, klímánkat érintő kérdésről, illetve gazdasági, politikai intrikáról értesültek, a jelek szerint életükben először.

A vetítés után egy kedélyes kis beszélgetés bontakozott ki Filó vezényletével a pécsi kerékpáros mozgalom fejlesztéséről, illetve bringakölcsönzők iránti fokozódó igényekről, annak jövőbeli lehetőségeiről.

Klímaébresztő a mohácsi ökosuliban

Kedden volt az első vetítés Mohácson, egy általános iskolában, 7., 8. osztályos tanulóknak. Mivel tanóra keretében történt a vetítés, volt nézőközönség.
A Tárgyaink története című filmet néztük meg, ami viszonylag rövid és feldolgozható volt a diákok számára. Bár kicsit gyorsan beszélt a narrátor, de a vetítés utáni beszélgetésből kiderült, hogy a lényeget megértették a lurkók.
Két vetítés volt egymás után, az első csoportot kicsit jobban megmozgatta a téma és mindjárt volt hozzászólás is, a második turnus már kicsit félénkebbnek bizonyult. Bár némi ráhatással, belőlük is ki lehetett húzni egy-két gondolatot.
Összességében első vetítésnek nem volt rossz.



Képek itt.

A második film Mohácson

Ma, azaz december 3-án lezajlott a 2. vetítés. Ezt középiskolásoknak szerveztük és kb 30-an el is jöttek.
A film több ízben is módosult: először az Utolsó órát szemeltem ki, de azt nem lehetett levetíteni, aztán a következő ötlet az Olaj a jégen volt, de az nem érkezett meg, aztán a Külvárosok végnapjait kértük kölcsön a pécsi repertoárból, de végül Az a kritikus 6 fok lett levetítve. Ami nem is lenne olyan rossz film, ha nem lenne benne egy-két - valószínűleg félrefordításból adódó - hiba és nem zúdulna annyi információ egyszerre a nézőre, oda kell figyelni rendesen. :)Ennek ellenére tényleg jó kis film.
A beszélgetésre sajnos nem maradtunk 30-an, mert többeknek ment a busza és el kellett menniük.
A gimisek, nem voltak olyan aktívak, mint az általános iskolások, de a tanár úr, akivel jöttek, helyettük is beszélt. :) Ettől a vetítéstől kicsit többet vártam, de majd a következő...

Kellemetlen igazság Mohácson

Csütörtökön megtörtént a 4. filmvetítés szintén az Ifjúsági centrumban. Ha jól számoltuk 28-an voltunk és a Kellemetlen igazság című filmet néztük meg. Volt mindenféle korosztály, az általános iskolástól a nyugdíjas korosztályig.
A film utáni beszélgetésre öten maradtak, plusz még mi 3-an. Elég jól elbeszélgettünk, és végül mindenki elégedetten távozott.

Az utolsó - Mohács


Péntek este, Mohács, Next kávézó és az utolsó film: Az a kritikus 6 fok. Nézők is jöttek, nem volt telt ház, de kb 20-an azért voltunk. Eljöttek olyanok is, akik a csütörtökin is voltak, ami bizakodásra adhat okot :) A beszélgetés a kiadványok fölött folyt, azután még valaki maradt egy italra is, ahol szintén folytattuk az eszmecserét.

Mindent összevetve, én végig stresszeltem a hetet, hogy minden flottul menjen, és úgy gondolom, hogy egy-két hiányosságon kívül, elég jól sikerült. Bízok benne, hogy vannak, akiknek megmozdult a kis lelkiismerete és a továbbiakban is foglalkoznak a témával. Remélhetőleg sokakat cselekvésre is sarkalltunk. Örülök, hogy részt vettem a Klímaébresztő filmhét szervezésében és szerintem lesz még folytatása. ;)

Zöldek az egyetemeken – Beszélgetés és tapasztalatcsere a Toldi moziban - Klímaébresztő filmhét

A prezentáció és beszélgetés eredetileg az angliai People & Planet nevezetű diákszervezetnél tett látogatásunk beszámolójának indult, azonban már a tervezés stádiumában új értelmet nyert. Én személy szerint azért utaztam ki, hogy tanuljak ettől a hihetetlen jól működő szervezettől, és haza hozzak egy kicsit a tapasztalataikból, ötleteikből. Ugyanis pillanatnyilag az egyik nagy álmom az, hogy a zöld gondolatok megjelenhessenek a felsőoktatási intézmények falain belül, s mindezt aktív diákok robbantsák ki!



Nagyon tetszett az ötlet, hogy számoljak be arról is, mi zajlik most Pécsi Tudományegyetemen a ZöFi Pécs szervezésében, azaz hogyan próbálnak betörni szeptember óta az egyetem és a diákok életébe. Ennek a rendkívül fiatal, és még igen bizonytalan lábakon álló kezdeményezés tapasztalatairól, kérdéseiről, nehézségeiről számoltam be 2008. december 6-án a Toldi moziban abban bízva, hogy végre tanácsokra, ötletekre, segítségre lelhetek, ami nagy szerencsémre végre bekövetkezett!

Prezentációmat Judité követte, aki a BME Zöld Körénekének tagja, és az ő, már régebbi tapasztalatokkal rendelkező szervezetének működéséről számolt be. Közben feltűnt, hogy egy fiú serényen jegyzetel mellettünk. Kiderült, ő Kapos Bálint, az ELTE Környezettudományi Klubjának tagja. Így az előadásokat követően már három érintettel folytatódhatott egy igen izgalmas beszélgetés.

Személy szerint rengeteg ötlettel és inspirációval gazdagodtam, s ugyanakkor kétségekkel is, hogy valóban sikerül-e annyira megszilárdítani pécsi kezdeményezésünket a tanév végéig (merthogy én végzek az egyetemen), hogy az tovább működjön az elkövetkező években is. Én nem fogom feladni, és megnyugtat, hogy végre találkoztam olyanokkal, akik hasonló cipőben járnak, és megvan a lehetőség, hogy segítsük egymást, tapasztalatot cseréljünk.

Már a People & Planet kapcsán is felmerült bennem – és felmerült a beszélgetés folyamán másokban is -, hogy érdemes lenne egyesíteni az erőinket, és létrehozni egy olyan ernyőszervezetet, ami az egyes szervezetek függetlenségét megtartva segítené a tapasztalatcserét, illetve közösen nagyobb erővel léphetnénk fel, vagy akár közös képzéseket is szervezhetnénk. Valamint, amiről még én álmodok: közösen akár más felsőoktatási intézményekben is előhívhatnánk hasonló kezdeményezéseket.

Hiszem, hogy a társaság elég lelkes volt ahhoz, hogy a továbbiakban felvegye és fenntartsa egymással a kapcsolatot, illetve remélem, hogy további szervezetek is csatlakoznának hozzánk.

S hogy pontosan miről szólt a kb. másfél órás beszélgetés? Szervezeti felépítésről, toborzásról, motivációkról, finanszírozásról, akciókról, tervekről, segítségkérésről és válaszokról, képzésekről, csapatépítésről és még rengeteg másról.