A világ, amiben élünk globalizálódott. Ezt a tényt tagadni nehéz lenne, de vajon mit jelenthet ez a fogalom? Milyen szintjei, aspektusai, jellemzői vannak? Egyáltalán leírható-e a globalizáció jelensége a napjainkban használt tudományos nyelvezettel? Ezekre a kérdésekre én most nem keresem a választ, viszont elfogadom azt a kritikai véleményt, amit elsősorban alternatív globalizációt hirdető civil szervezetek állítnak, miszerint a globalizáció rengeteg igazságtalansághoz vezetett, illetve vezet. (Persze vannak olyan álláspontok is melyek szerint a mexikói maquiladorákban, vagy vietnámi izzasztóműhelyekben, napi egy-két dollárért, iszonyatos körülmények között dolgozó embereknek valójában „jó”, mert „legalább van munkájuk”). Ezeknek a globálizációs igazságtalanságoknak és problémáknak feldolgozására több megoldási javaslat született, elég csak a napjainkban egyre nagyobb teret hódító
Fair Trade-re, azaz méltányos kereskedelemre, (hazánkban nemrég jelent meg Fair Trade könyv a Védegylet gondozásában
Útmutató a méltányos kereskedelemhez címen) vagy az itthon is évek óta működő, független hírcsatornára, az
Independent Media Centerre gondolni. Azonban a gazdasági és információs bajok orvoslása mellett jogos igényként felmerült, hogy a globalizációt, mint válságtényezőt az intézményesített oktatásban is tanítani kell. Napjainkban ezen egyre több szervezet dolgozik, és programjukat „globális nevelésnek” hívják. A kérdésem tehát nem az, hogy mi a globalizáció, hanem az, hogy milyen módokon lehet tanítani.
Az interneten olvasható
Ugródeszka című webzine szerint a
„globális nevelés, (Global Education) egy főként nemformális tanulási formaként és gondolkodási módként, arra ösztökéli a benne résztvevőket, hogy aktív állampolgárként fedezzék fel a kapcsolatokat a helyi, regionális és globális szintek között, és vegyék fel a harcot az egyenlőtlenségekkel szemben.”
Az Ugródeszka megjelenése előtt két évvel, az úgynevezett
maastricht-i deklarációban fektették le a globális nevelés leginkább használt definícióit és irányelveit:
„A globális nevelés olyan nevelés, amely kinyitja az emberek szemét, kitárja lelküket a világ realitásai felé és ráébreszti őket, hogy létrehozzanak egy olyan világot, melyben az igazság, a méltányosság és az emberi jogok mindenki számára elérhetőek.”
A globális nevelés tehát elsősorban civil szervezetek munkájában, illetve szervezésében valósul meg, célja a fiatalok - és nem annyira fiatalok - globalizációval kapcsolatos képzése. Hogy mennyire friss ez a program, talán az eddig Magyarországon megjelent kiadványok száma mutatja a legjobban: mindössze kettő darab, kifejezetten a globalizációval, és ennek hatásaival kapcsolatos tananyagot adtak ki hazánkban. Az egyiket a pécsi
Zöld-Híd Alapítvány jelentette meg, (Berecz Ági szerk.,
Globális Nevelés – Oktatócsomag fiatalok iskolai és iskolán kívüli neveléséhez (Pécs: Zöld-Híd Alapítvány, 2006)) és inkább globális nevelés foglakozásokat tartó facilitátorok gyakorlati segédanyaga, míg az Anthropolis Egyesület Globalizációs túlélőkönyv középiskolásoknak kiadványa, már kifejezetten azzal az igénnyel jelent meg, hogy diákok számára használható, a globalizáció hatásaival és jellemzőivel foglakozó tankönyv legyen, és mint ilyen, a globális nevelés programban is fel lehessen használni. A félreértések elkerülése végett: nem állítom, hogy csupán ez a két kiadvány foglakozik globalizációval, és nem csak ezeket lehet előadásokon, foglakozásokon használni, de ahogy írtam, ezek kifejezetten oktatási programoknak készültek.
A tankönyv kinézete rendkívül esztétikus, írhatnám „trendi”, és a túlélőkönyv egyik legnagyobb erőssége. Kiválóan alkalmas arra, hogy felkeltse a diákok érdeklődését. Ízlésesen provokáló, gyakran cut’n’paste (vágd és ragaszd) stílusban. A képek találóak, illenek a szöveghez, érezhető, hogy fiatalok, vagy fiatalokkal sokat foglakozó szakemberek rakták össze a külcsínyt.
Mivel az Anthropolis Egyesület elsősorban kulturális antropológusokból áll, így tankönyvük e szellemben íródott (míg például a Zöld-Híd oktatócsomagja inkább módszertani segédanyag), de elfogadható az az előszóban leírt érv, miszerint a
„globális nevelés és a kulturális antropológia a szemléletmód és az alapértékek hasonlósága révén is összefügg.”
A Globalizációs túlélőkönyv középiskolásoknak előszava szerint
„Magyarországon az első kulturális antropológiai szemléletű, globális nevelési oktatási segédanyag olyan társadalmi jelenségeket dolgoz fel, amelyek korunk globalizációs folyamatainak köszönhetően alakultak ki, mint pl.: világszegénység, migráció, túlnépesedés, fogyasztói szokások dramatikus változása vagy a különböző kultúrák kényszerű együttéléséből fakadó társadalmi és egyéni sorsproblémák.”
A tankönyv, az „alternatív globalizációt” támogató, kritikai attitűdű civil szervezetek eszmeiségének csapásvonalán halad, így a tankönyv is elsősorban a globalizáció már említett, negatív hatású jelenségeit vázolja a globalizációt - remélhetőleg - tanulni fogó diákoknak. Ezeket a témaköröket öt, tematikus fejezetben dolgozza fel a „túlélőkönyv”, (melyek a szegénység, a multikulturalizmus és tolerancia, a túlnépesedés, a transznacionális migráció és a fenntartható fejlődés), kiváló, de gyakran a középiskolásoknak nehéz, szakmai nyelvezettel.
A tankönyv annak az elvárásnak, hogy nem formális módon oktasson nem felel meg, de legalábbis a leendő nevelők, facilitátorok kreativitását komolyan igénybe veszi, ha a nem formális módszerbe szeretnék illeszteni. A Globalizációs túlélőkönyv frontálisan oktat, rengeteg információt, adatot, nevet, évszámot tartalmaz, bár ezt a formális módot némileg feloldja a tankönyv játékos kérdésekkel, feladatokkal, melynek megoldásaihoz egy segéd CD-t adnak a tankönyv mellé.
Mint írtam, a túlélőkönyv nyelvezete gyakran nehéz, a kérdések megválaszolásához pedig nem ritkán szükséges olyan ismeretanyag, amivel egy gyakorló tanár, aki nem foglakozik kulturális antropológiával, nem biztos, hogy rendelkezik. Azt hiszem, a túlélőkönyv adatai inkább háttér információként használhatóak, mint olyan tankönyvként, amire akár egy féléves tantervet lehet építeni. Ötlettár, rengeteg ismeretet hordozó segédanyag a globális neveléssel foglakozó aktivistáknak, tanároknak, és rendkívül érdekes, hasznos olvasmány érdeklődőknek, de az intézményesített oktatásban, véleményem szerint, direkt módon nehezen használható.
Barta Géza és Blahó Györgyi, szerk., Globalizációs túlélőkönyv középiskolásoknak (Budapest: Anthropolis Egyesület, 2007)
Galambos Attila
Megjelenik a
Képzés és Gyakorlat neveléstudományi folyóirat 2008/1. számában.
Update: Az
Anthropolis megnyitotta
Globális Nevelés Tudásközpontját.
