Érdekesen alakult a tegnapi ételosztásunk. Nem is állt szándékunkban magát az akciót megemlíteni a blogon, csak elküldtük az információt a megefelelő helyekre, elkészítettük a lencsefőzeléket, kivittük, osztottunk, csináltunk néhány fényképet. A FNB-t valóban azért csináljuk, hogy az emberek kapjan enni. Az ok, amiért mégis bejegyzés lett belőle: a kövekező kedves és tanulságos történet.
Az ételosztás vége felé elsétált előttünk két közterület-felügyelő. Egy hölgy és egy úr. Aztán megjelent másik kettő (kicsit marconább külsejűek) a Jókai tér tetején, de bizonytalanok voltak. Először hívogatták a bürokráciában felettük álló közetrület-felügyelőt, hogy mi kik vagyunk, mit csinálunk és hogy ők tegyenek-e valamit ez ellen (lehet, hogy még azt is megkérdezték, hogy ők maguk kicsodák, a biztonság kedvéért). Miután fixálva lett az információ, hogy semmilyen szélsőseges elemek ételosztása nincs bejelentve, elkezdtek csullankodni felénk:
- Jónapotkívánok, mit csinálnak maguk itt?
Elmondtuk, hogy ételt osztunk hajléktalanoknak, majd a kérdésükre válaszolva, hogy nincs engedéjünk, mert nem értjük miért kéne. „Azért, mert mindennek megvan a maga menete.” – mondák a munkájukat kivállóan végző, közterület-felügyelők. Kicsit győzködtük őket, mire azt reagálták, hogy pakoljunk össze, és mejnünk el, és hogy ne vitatkozzunk. Mi pedig nem vitatkoztunk többet, hanem folytattuk az osztást. Ez kissé érzékenyen érintette a lelküket, mert egyikünktől, akit önkényesen kijelöltek szerezőnek (igazából nem tudták felfogni, hogy nincs szervező), elkérték az adatait. Mi is elkértük az övéket. Információt cseréltünk. Majd megjelöljük őket az iwiw-en! Legalább erre jó volt az igazoltatás.
Köszönjük a munkát! Jó érzés tudni, hogy lelkiismeretes közterület-felügyelők dolgoznak élhető városunkban. Találkozzunk legközelebb!
Képek.
